Biztonság. Kiszámíthatóság. Erre vágyunk. Érthető.
Csakhogy a világunk egy igencsak gyorsan változó hely. A biztonságnak, kiszámíthatóságnak nem sok lapot osztanak mostanában. Sem magamat, sem másokat nem szeretnék ijesztgetni, nem érdekelnek a politikai állásfoglalások sem a témában, csak az, amit érzek, látok, tapasztalok magamban, magam körül, coaching folyamatokban, szupervizióban, baráti társaságokban – bármerre nézek.
Paranoián innen, politikán túl abban mindenesetre hiszek, hogy olyan átalakulások zajlanak, amelyek egészen ismeretlen területek felé vezetnek bennünket. Abban pedig bízom, hogy van esély arra, hogy a környezetünkkel, egymással, saját magunkkal nagyobb harmóniában zajló lét felé is van út.
A bizonytalanságot, amiben most élünk, három dologra használhatjuk:
- Leszegett fejjel ragaszkodhatunk ahhoz, hogy ellenálljuk a változásnak, mindenáron igyekezve fenntartani azt, amit megszoktunk, amivel körülvettük magunkat.
- Feltehetjük a kezünket, megadva magunkat a körülményeknek, sodródva az árral, igyekezve átvészelni a nehézségeket.
- Megragadhatjuk a változás lényegét, bizonytalanságaink ellenére, sőt, azok által vezérelve követhetjük belső inspirációnkat. Elmozdulhatunk egy olyan lét felé, amire vágyunk.
A héten egy coaching beszélgetésben valaki azt kérdezte tőlem, hogy egészen komolyan, én ismerek-e bárkit, aki célok mentén éli az életét. Mert ő nem. Aztán felsorolt néhány dolgot: “Persze, szeretnék saját házat. Sokat utazni, külföldről dolgozni, megtermelni saját magam számára mindazt, amire szükségem van… Értelmes munkát végezni, amit elismernek.” Nohát. Ezek már célok. Majdnem. Most még csak vágyak, ideák, elképzelések. Fontos képek, de önmagukat ritkán váltják valóra. Ha célokká formáljuk őket, akkor már hajlamosabbak rá.
A vágyak és a célok között a szándék és a cselekvés jelenti a különbséget. Vágyni valamire, az még egy statikus állapot. Maga az elképzelés elszórakoztat, örömet okoz – és itt meg is áll. Az elhatározás, a valódi, azaz cselekvő szándék az, amitől elkezd céllá válni. Elhatározom – és megteszem az első lépést.
Tapasztalatból tudom, hogy egészen sok belső erőre van szükségünk ahhoz, hogy megtaláljuk józan céljainkat ebben a folyamatosan változó környezetben.
Ahhoz, hogy elérjük, amit szeretnénk, amit igazán fontosnak tartunk, célokká kell formáljuk a vágyainkat. Biztosak lehetünk benne, hogy rengeteg akadállyal kell majd szembenéznünk az odavezető úton. Ezek az akadályok sokszor el fognak minket bizonytalanítani. Így aztán komoly mentális állóképességre van szükségünk ahhoz, hogy az akadályokon túljutva végül elérhessük, amit igazán szeretnénk.
A mentális állóképesség ugyanúgy fejleszthető, mint a fizikai. Rendszeres edzésre van szükség hozzá. Félelmeink, bizonytalanságaink, körülményeinkből fakadó akadályok és azokra adott válaszaink mentális ellenállásként ugyanúgy működnek ebben a folyamatban, mint mondjuk a súlyzó, amivel izmainkat erősítjük.
Amikor elkezdünk edzeni, eleinte minden nagyon nehéz. Vegyük például az úszást: a víz hideg, nem esik jól belemerülni. A medence másik vége már néhány hossz után is reménytelenül messze van. Az izmaink hamar elfáradnak, nehéz őket rábírni a megfelelő mozgásra. Edzés után lehetséges, hogy frissnek, fittnek érezzük magunkat és várjuk a következő alkalmat, de az is könnyen előfordulhat, hogy ólmos fáradtság lesz úrrá rajtunk és elhatározzuk, hogy többé víz közelébe sem megyünk.
Ha kitartunk az edzés mellett, elég hamar észrevesszük a pozitív hatásait, fejlődő állóképességünket. Idővel talán magát az edzésmunkát is megszeretjük. Ehhez persze fontos, hogy az adott mozgásforma közel álljon hozzánk, és arra is szükség van, hogy a saját fejlődési tempónkban haladhassunk.
Ugyanígy, ha megtanuljuk helyesen használni mentális ellenállásainkat, olyan szintre fejleszthetjük mentális állóképességünket, amivel lényegesen könnyebben nézhetünk szembe a nehézségekkel. Ahogyan az edzésmunka is megszerethető, hamar rácsodálkozhatunk, hogy már csupán a céljaink érdekében való munkálkodás is élvezetes folyamat. Ez pedig segíthet abban, hogy kevéssé legyünk sodorhatók, kitartóbban haladjunk afelé, ami igazán fontos.
A mentális állóképesség fejleszthető “hagyományos” coaching folyamatokkal is. Amikor a harcművészeti coaching kereteiben dolgozunk a témán, akkor párhuzamosan munkálkodunk egy fizikai cél elérésén, valódi edzésmunkával és a kliens eredeti célján, szuperviziós, coaching szemlélettel. Az edzésmunka során jelentkező párhuzamos történetek megoldásának energiáját és sémáit használjuk a mentális folyamatokban, a célok elérésében, a szükséges változások elindításában és megerősítésében.
Következő rész: Miért mozgás? Miért harcművészet?
Gulyás Vince
2022. október 5.
